A PÜLOSZI KILENCEK

​​Kilenc hajótörött története, akikkel szemben Görögország büntetőjogi vádakat emelt.

*First Published on Kompromisszum

Ez a cikk a Mada Masr (Egyiptom) és az Omnia TV (Görögország) hírszerkesztőségeinek közös munkájaként készült.

Fordította: Braunsteiner Kristóf, Pataki Tamás, Pollák Philip

A püloszi hajótörés 104 túlélője közül kilencet 2023 júniusa óta görög börtönökben tartanak előzetes letartóztatásban. A kilenc püloszi túlélőt a görög parti őrség tartóztatta le, azzal a váddal, hogy egy embercsempészekből álló bűnszervezet tagjai és ezáltal ők felelősek a hajótörésért.

​A kihallgatásokat idén januárban zárták le, miután a védelem által benyújtott, további bizonyítékokra vonatkozó valamennyi kérelmet rövid úton elutasították

A “Püloszi Kilencek” nem sokkal az előzetes letartóztatásuk után, 2023 nyarán, az Omnia TV riportereinek mesélték el történeteiket, a Nafpliói és Avlonaszi börtönök telefonfülkéiből.​

 A közelgő tárgyalásukra való tekintettel az érintettek neveit  megváltoztattuk.

“Amikor kihallgatott egy illetékes a kikötői hatóságtól, azt mondta nekem, hogy “az emberek  vallomásai alapján, Ön vizet osztott a hajón lévő utasoknak és arra utasította őket, hogy üljenek le.” – Idézi fel Szaber, amikor az ellene megfogalmazott vádak bizonyítékaként minősítették a férfi ezen tevékenységét.​

“Azt mondtam, hogy azért kértem őket arra, hogy üljenek le, mert féltem, hogy meg fogunk halni… és egy üveg víz volt a kezemben, ezért vizet is adtam a gyerekeknek. Nem tagadtam le, pedig féltettem a feleségemet és a három gyerekemet” – mondja Szaber, akinek a családja  Egyiptomban él.​

A kikötői hatóság munkatársa így válaszolt: “Jó kapcsolataink vannak Sziszivel és az országoddal, ha nem teszed, amit mondanak, meg fogjuk aláztatni a feleségedet és a gyerekeidet”. Nem válaszoltam, de megrémültem”.– mondta Szaber.

Néhány, a parti őrséghez beérkezett tanúvallomásban egy angolul tudó kikötői tisztviselőt neveztek ki tolmácsnak, míg másokban az áll, hogy “pakisztáni” nyelvről nyújtottak tolmácsolást. (A tanúvallomásokból azonban nem derült ki, hogy melyik “pakisztáni” nyelvre gondoltak az illetékesek).

​A görög hatóságok által kijelölt tolmács – emlékszik vissza Szaber – arra kérte, hogy a hajón lévők közül jelöljenek ki öt-hat embert, mint felelősöket. Cserébe megengedték volna, hogy visszamenjen a táborba. Ellenkező esetben, mondta a fordító, Szaber maga is bíróság elé kerülne.​

Szaber sógora azonban a Mada Masrnak azt nyilatkozta a hajótörés és testvére letartóztatása idején, hogy Szaber ugyanúgy érkezett Líbiába, mint a püloszi hajó többi utasa, akik Európába akartak utazni.​

Az összes fogvatartott hajótörött továbbá egyénileg is megerősítette, hogy mindegyikük

140-150 000 egyiptomi fontot (az árfolyamtól függően körülbelül 4200 eurót) fizetett azért, hogy a hajóval Olaszországba utazzanak.

A pénzt az emberkereskedők vagy az utazás előtt, vagy az utazás során kapják meg, miután a menedékkérők már kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Amint azt 2023 júniusában megjelent cikkünkben, Illetve a Mada Masr és az Omnia TV püloszi nyomozásának első kiadványából is kiderült, a valódi emberkereskedő hálózatok és a Haftar csatlósai közötti kapcsolatok nyilvánvalóak. A hajón tartózkodó “embercsempészek” eshetőségei ezért az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapos vizsgálatát követően kevésbé támaszthatóak alá. Többek között erre a következtetésre jutott a júliusban  napvilágot látó Lighthouse Reports, a Der Spiegel, a SIRAJ, az El Pais és a Reporters United közös nyomozása is.

Ahogy Fathi az Omnia TV-nek elmondta: “Ha emberkereskedő lennék, én is a fedélzeten lennék? Egyetlen fontom sincs…”. Mahmoud is így nyilatkozott: “Mondom nektek, 140 000 egyiptomi fontot fizettem. Ha én lennék az, aki az embereket a hajóra rakta, akkor több ezer euróm lenne! Mi a fenéért szálltam volna fel egy ilyen hajóra?”.

Asraf továbbá így elevenítette fel a Líbiába való átkelést: “Az unokatestvéremnek és nekem 3000 L.A.E. állt rendelkezésünkre az útiköltségeinkre. Amikor a hegyek közelébe értünk, három és fél óránként közölték velünk, hogy járművet kell váltanunk, és újabb 100 vagy 200 L.A.E.-t kell fizetnünk. Amikor a depóba értünk, 1200 L.A.E.-nk maradt. Ezt is elvették.​

Két teljes hónapig maradtam a raktárban. Azt mondták, hogy nem lehet utazni. Mondtuk nekik, hogy vissza akarunk menni. Erre azt mondták: “Ha vissza akartok menni, 30 000 lírát kell fizetnetek. Mégis, hogyan pazarolhattunk volne  el ennyi pénzt? Maradtunk.​

Babot és bébiételt adtak nekünk. Körülbelül 130-an voltunk. Csak férfiak és fiúk. Néhány szőnyegen aludtunk a földön.”

Így a görög kormány igazságügyi tisztviselői és partiőrség által felépített “emberkereskedők”-mítoszt, valamennyi vádlott története – és az embercsempészet alapvető üzleti logikája is – romba dönti.​

Amint az az Omnia TV által készített interjúk során kiderült, a valódi emberkereskedők felpakolták az utazókat a hajó fedélzetére, majd kis csónakjaikon visszamentek a partra.​

Amir és Gamal a fedett fedélzet hátsó részén ültek, Fathi a raktérben, míg Khaled, Asraf, Szaber, Szaid, Radi és Mahmoud a nyitott felső fedélzet különböző részein találtak helyet.​

Majd 2023. június 9-én reggel 5 óra után elhagyták Tobrukot.​

Szaber szerint: “Az ötödik napon a helyzet nagyon feszültté vált. A hajó ment, megállt, elindult, majd megint megállt. Száraz maradt a szánk (szerk: ekkorra már alig maradt ivóvíz a hajó fedélzetén). Az emberek  lassan elkezdtek meghalni. Ekkor megjelent a kapitány. Egy gyerek volt. Szemmértékre nagyjából 18, 19, legfeljebb 20 éves lehetett. Kalamatában nem láttam őt a túlélők között.”

Fathi, aki az út harmadik napján már felmászott a felső fedélzetre, mert nem bírta tovább a raktérben, így emlékszik vissza: “A görög hajóból egy vastag, kék kötelet kötöttek a mi hajónkhoz, és vontatni kezdték.  A hajónk elkezdett borulni, és ugyan látták, hogy borul, mégis tovább húzták, és végül így borult fel.”

Szaber: “Elkezdték vontatni a hajót és mindannyian átcsúsztunk a hajó a jobb oldalára. Másodszor is meghúzták, és ekkor balra dőltünk. Harmadszor is húztak, és ez végül felborította a hajót.”​

Asraf: “Első, második, harmadik (szerk: rántás a vontatókötélen) és elsüllyedtünk.”

Az Omnia TV által megkérdezett interjúalanyok közül az összes fedélzeten lévő személy emlékszik egy erős rántásra, függetlenül attól, hogy éppen hol volt a hajón.​

Fathi: “Pont a felső fedélzet bal oldali végén voltam. Abban a pillanatban, amikor a hajó jobbra felborult, felmásztam a hajótest bal oldalán, és a felborult hajón maradtam, amíg az teljesen el nem süllyedt.”

Gamal egy vasrúdba kapaszkodott a hajón, amikor az felborult: “Amikor a víz a nyakamig ért, elmondtam egy imát, és elengedtem a vasrudat. Először egy testbe kapaszkodtam, hogy fent maradjak. Aztán találtam egy botot. Végül egy bőrönd úszott el mellettem, amiben meg tudtam kapaszkodni.”

“Püloszi Kilencek” és a hajótörés összes többi túlélőjével, mind hátborzongató leírásokat adtak az esetről.​

Szaid: “Végignézték a halálunkat.”

Amir: “Egyesek úsztak, mások sikoltoztak. Majd egy reflektort fordítottak felénk, és az egyikük filmezni kezdett a mobiltelefonjával…”.

Amikor a 104 túlélő egy idő után Kalamatában találta magát, azt hitték, hogy úgy kezelik majd őket, mintha hajótörés áldozatai lennének, ehelyett a görög kikötői hatóságok már órákkal később ébreszgetni kezdték őket, amikor az emberek a kikötő raktáraiban aludtak.​

Eleinte azzal buzdították őket, hogy lehetőségük lesz értesíteniük családtagjaikat. Ehelyett azonban egy közeli rendőrörsre vezették a 9 illetőt.​

Itt szembesültek először azzal a helyzettel hogy az utasok halálával járó, Súlyosbított Csempészésért; Hajótörés Okozásáért; Szabálytalan Belépésért; Valamint Bűnszervezet Létrehozásáért és Fenntartásáért vád alá helyezik őket a helyi hatóságok.​

“A tolmács, Hasszan, angolosítva kezdte el írni a nevemet (szerk: az interjúalany számára ismeretlen szerződések alá). miután mondtam neki, hogy nem írok alá semmit. Minden dokumentum görögül volt. Azt mondta, hogy illegális bevándorlással vádolnak. Azt mondtam neki: ‘Kérdezze meg a kihallgatótól, hogy miért vádolnak engem? – Mahmoud.​

Gamal: “Mindabból, amit a kikötői hatóság előtt aláírtam, egy szót sem értettem. Azt mondták ‘írd alá, és kész’, és én aláírtam. Azt hittem, hogy ez egy hivatalos vizsgálat, hogy az összes túlélőt megvizsgálják.”

A feltételezett “embercsempészettel” vádolt személyek esetében a Görögországi letartóztatások és előzetes vizsgálatok során rendszeresen állapították meg  az emberi jogok és a tisztességes eljárásbeli keretszabályok megsértését –  OmniaTV.

A bírósági vizsgálat során 95 további túlélő közül mindössze kilenc másik embertől vettek fel vallomást. Az EFSYN görög hírügynökség beszámolója szerint a megszólítottak vallomásai szinte szóról szóra megegyeztek.​

A tanúvallomások azon részeit, amelyek a görög parti őrséget tették volna esetlegesen felelőssé a hajó elsüllyedéséért, az eljáró hatóságok figyelmen kívül hagyták.​

A védőügyvédek eközben további bizonyítékok összegyűjtését és vizsgálatát kérték. Később a nyilvánosság számára is közzétett 30 pontra vonatkozóan tették mindezt, amiben többek között lehetőséget kérnek arra, hogy a hajótörés többi túlélőjének vallomásait is figyelembe vegye egy későbbi eljárás.​

A kérelmeket azonban a kalamatai első számú bűnügyi osztály nyomozója elutasította azzal az indokkal, hogy azok “tételeiben megalapozatlanok”.​

Szaber: “Azt mondták, hogy vádat emelnek ellenem. ‘Írja alá’, mondták. ‘Nem írom alá, bármit is akarnak, bármit is mondanak, az nem fedi a valóságot’ – mondtam.​

Azt mondták nekem, hogy ez csak a egy bürokratikus folyamat része és hogy erre szükség van ahhoz, hogy túl legyek rajta. Aztán amint elhagytam az egyik termet, egyből egy másikba löktek.​

Amikor a bíróságra (szerk: az ügyészhez) vittek minket, megkértük Hasszánt (tolmács), hogy tolmácsolja két kérésünket: egyrészt  biztosítson egy egyiptomi tolmácsot, másrészt értesítse az egyiptomi nagykövetség képviselőjét. Ekkor egy rendőr (szerk: vagy egy kikötői tiszt) mellbe rúgta Fathit, engem pedig megütött.​

Hasszan nem tett semmit. Nem értettem, miért vernek minket. Megalázva éreztem magam.​

Végül elvittek minket a rendőrségre. Ott találtunk egy marokkói arcot, aki elmagyarázta nekünk azt, hogy hogyan működik a rendszer Görögországban a büntetésekkel és hogy ezek akár 400 évig is terjedhetnek.​

Ezután adott nekünk egy telefonkártyát, hogy felhívhassuk a rokonainkat.

pulos_2.1.jpg

A Borderline Europe nemrég készült tanulmánya szerint, rendszeresen ítélnek el embercsempészet vádjával menedékkérőket, amiért azok állítólagosan különböző közlekedési eszközöket irányítanak.

​A tanulmányból kiderül, hogy egyedül  2022-ben legalább 1374 alkalommal rögzítettek olyan esetet, amelyben  határátlépőket csempészet vádjával rabosítottak.

​2023 júniusától napjainkig a püloszi hajótörés 104 túlélője közül kilencet őrizetben tartanak anélkül, hogy  pontosan megérthetnék, milyen bizonyítékok alapján kerültek vád alá.

​Az egyedüli visszatérő elem a lélekvesztő feletti állítólagos kontroljukra, a szomjazók megitatása és hajó stabilizálására tett egyéni kísérleteik. Ergo a halállal szembeni minimális intézkedések is “gyanús” szándékokra adnak okot a görög hatóságok megítélése szerint.

​Ez idő alatt nyolcvannégy áldozat holttestét találták meg.

​Több, mint 500 ember még mindig eltűntnek minősül.

Leave a Reply

Find in the link the demonstrations in your town.
Share with us the events you organise!
Justice for the victims and survivors of the Pylos state crime